magyarok deportálása Csehországba, 1945. okt. 17.–1949. ápr. 11.: A →kassai kormányprogram és a benesi dekrétumok szláv nemzetállammá akarták tenni az 1930: 14.729.576 fő lakta Csehszlovákiát (ebből 43,2% cseh, 22,3% tót, 3,5% ruszin, 2% egyéb = kb. 71% szláv, 23,4% ném. és 5,6% m.), ennek megteremtéséért meg kellett szabadulni a 29% nem szláv nemzetiségtől. 1945. VII. 17–VIII. 2: a →potsdami szerződés csak a ném. lakosság kitelepítését hagyta jóvá, 1946. XI. 30: befejezték a nincstelenné tett ném-ek kitelepítését (csak 45.000 ném. antifasiszta vihetett magával ingóságot). Lakatlan házaik benépesítésére, a parlagon maradt földek művelésére, az üzemekbe munkásokat kellett küldeni. Közép-Eu. orsz-aiból nem tudtak elegendő szláv telepest (Mo-ról 73.273 tótot sikerült) toborozni, ezért a m-ok széttelepítésével is próbálták pótolni a munkaerő hiányát. 1945. X. 17: a 88. sz. dekrétum a 16–55 éves ffiakat, 18–45 éves nőket ‘közmunkára’ kényszerítette, a rendőrség válogatta ki, szállította és ellenőrizte őket, közben fegyvert is használtak. XII. 12: indították az első szállítmányt, 40 főt raktak egy vagonba. A szerelvényen volt az orvosi rendelő, a vizsgálatokat a 3–5 napos út alatt végezték. A végállomásokon a szállítmányt cseh gazdák várták, az ‘emberpiac’ addig tartott, amíg minden közmunkást ki nem választottak. 28 cseho-i helységbe, 179 szállítmánnyal, 9957 felvidéki m. család 37.639 tagját, Morvao-ba 40 szállítmánnyal 1685 család 6261 tagját, össz. 11.642 m. családot 43.900 taggal deportáltak (→kényszerközmunkások). 88

Janics 1979:177. (A lakosságcsere-egyezménytől a békekonferenciáig) – Vadkerty 1996:15. – Tóth–Filep IV:80.